Szóval átnéztem és ma kissé átírtam az egészet, mert támadt egy jobb ötletem az éjjel. Így most felraktam a tizenharmadik fejezetet, ezúttal ismét Sarah szemszögéből láthatjátok mi is történik. Ám a következő fejezetben már Edward is jelen lesz, ezt megígérhetem. Ugyanis elsöprő többséggel ő nyert a szavazáson. ^^ Olvasás közben most EZT hallgassátok, mert én is így tettem írás közben! ;) Továbbra is várom azokat, akik úgy érzik elmondanák a történettel kapcsolatosan a véleményüket. Segítsétek a véleményetekkel az írást, ha már elolvassátok mondjátok el azt is, mit gondoltok róla!
Deana
13. FEJEZET
Félreértések
(Sarah szemszögéből)
- Sarah, én... én... - Kezdte Sam, de nem hagytam befejezni amibe belekezdett.
- Ne, kérlek... ne kezd el. Nem akarlak elveszíteni, de én Edwardot szeretem. A fenébe, még csak most kaptalak vissza! Hogy tehetted? Miért csináltad? El akarsz rontani mindent Sam? - Kérdeztem kissé talán hisztérikusabb hangon, mint eredetileg szerettem volna. De meg kellett értenie.
- Én csak... vigasztalni akartalak. A fenébe is, szeretlek Sarah Black! - Fakadt ki, de hiába. Ezt most nem tudtam végiggondolni és nem akartam olyat mondani, amit megbánunk mindketten később.
- Én most hazamegyek Sam... egyedül. - Mondtam, s elindultam gyalog otthagyva csapot-papot.
Próbáltam túltenni magam a történteken. Hogy a legjobb barátom megcsókolt. Egyáltalán túl lehet ezen lenni? Vagy el lehet felejteni? Nem hiszem. Nos, mi mégis megpróbáltunk úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. A barátságunk érdekében. És egy ideig működött is a dolog. Kezdtem úgy érezni magam, mint régen. Visszakaptam a barátomat. Együtt töltöttük újra az időnket. Néztem, ahogy az apja műhelyében szereli a régi autókat vagy csak kéz a kézben sétálgattunk a parton, esetleg megnéztünk valami ősrégi filmet, amit régen láttunk már és jókat nevettünk a poénos jeleneteken. Ha nem láttak bennünket és kettesben voltunk sosem zavart, ha Sam megfogta a kezemet. Ám amint mások is feltűntek a színen, gyorsan a zsebeimbe rejtettem őket. Nem akartam, hogy meglássák, hogy megérintjük egymást. Kissé úgy éreztem, hogy bűnös dolgot követek el ezzel. Pedig korábban ez éppolyan természetes volt számomra hogy ennyire bizalmasan megérintjük egymást, mint a lélegzetvétel. De mára megváltoztak a dolgok. Samnek ez többet jelentett már, mint nekem. De mégsem tudtam megtagadni legalább ezt tőle. Elég volt csak ránéznem arra a világfájdalmas képére, és úgy éreztem meg kell mentenem őt attól a szomorúságtól, ami nyomasztja bármi is legyen az.
Az utóbbi napokban Sam nálunk aludt minden este. Szégyenlem bevallani kicsit, de a szobámban érte minden reggel. Általában filmen aludtunk el, a bácsikám pedig nem penderítette ki a barátomat, inkább úgy tűnt örül annak, hogy időm java részét most vele töltöm. Már csak egy nap volt vissza a szünetből és utána újra láthatom Edwardot. Már rémesen hiányzott, s ha nem lett volna a telefonom, hogy felhívjam vagy sms-t írjak neki, már rég megbolondultam volna azt hiszem. Rémes bűntudat gyötört azért a csókért, s valahányszor beszéltem vele úgy éreztem magam, mint valami áruló. Elárultam a szerelmünket és nincs rá mentségem, hiszen visszacsókoltam. Egyáltalán hogy tehettem? Miért tettem? Ilyen kérdések jártak egyfolytában a fejemben, de logikus magyarázatot vagy választ nem tudtam volna adni. Jobban mondva tudtam volna, de az megrémisztett teljesen. A kis hangnak bennem igaza lett volna akkor, hogy Samet is szeretem. Hogy titkon mindig is szerettem a lelkem mélyén és amikor megcsókolt, ezt a rég elfeledett részemet piszkálta fel újra.
De ez baromság! Azelőtt sose néztem rá más szemmel. Persze zavart, ha más lányokkal volt. De csak féltettem, hiszen ő a legjobb barátom és én azt akarom, hogy boldog legyen és ne bántsák. Erre pont én bántom, éppen úgy, ahogy ő engem. Nem akar, de mégis megteszi egyikünk a másikkal. Próbáltam elfelejteni és a lelkemet lecsillapítani. Összezavarodtam, a témát pedig gondosan kerültük mindketten. Legalábbis azt hittem. Aztán este Sam megint nálunk volt. Már megvacsoráztunk és épp az esti filmet készítettük be, amin majd elalhatunk megint. Valami romantikus nyálas filmet néztünk, ahol a hősnő a legjobb barátjába szeret bele és viszont. Kezdtem egyre inkább úgy érezni, hogy ezt a filmet direkt választotta és rólunk szól igazából. De képtelen voltam megbeszélni. Mit is mondhatnék neki a történtek után? Hogy érzek valamit talán iránta, de nem annyit, mint Edward iránt? Azzal csak még jobban megbántanám, mintha egyértelműen a tudtára adom csak a barátság az, ami lehetséges kettőnk között. Egy idő után már a filmben nem is a szereplőket láttam, hanem magunkat. Mintha mi játszottunk volna a szerepeket.
Épp az ölében lévő kukoricástálba nyúltam, amikor kezünk összeért és az elektromosság érzése végigszáguldott a bőröm felszínén az érintése nyomától kiindulva a testemen. Ránéztem, de addigra már félrerakta a tálat és magához húzott. Meg sem várta, hogy tiltakozni kezdjek azonnal a beszédre nyíló ajkaimra csapott le, mint valami csörgőkígyó. A csókja oly elemi erővel hatott, hogy a kezdeti erőtlen tiltakozásomat könnyedén félresöpörte. Hirtelen már semmi sem lett fontos, csak az, hogy őt csókoljam. Elvesztem a hatalmas kezeinek ölelésében és az érzékeket borzongató csókjaiban. A kis hang örömujjongása elnyomta a kétségbeesett gondolataimat, melyek egyre csak Edwardért kiáltottak. Amikor a keze a pólóm alatt kezdett matatni, a mellemre találva azonban megmerevedtem. Azt hiszem ez józanított ki annyira, hogy helyesen tudjak cselekedni végre.
- Saaam... neee... kérlek, eressz! - Nyögtem a csókja közben, és a kezét megfogva visszahúztam a felsőm alól. Azonban ő ez egyszer nem hagyta abba. Még erőteljesebben szorított magához és a számat otthagyva a fülemet és a nyakamat kezdte csókolni a testem pedig borzongással válaszolt rá.
- Gyerünk, tudom hogy te is akarod. Érzem a vágyad illatát Sarah. A tested elárulta, hogy te is kívánsz éppen annyira, mint én. - Nyögte vágytól rekedten a fülembe. Megdöbbenve néztem rá. Vajon honnan tudja ezt? Érzi a vágyam illat... oh, te jó ég! Pír öntött el a gondolatra, hogy tudja hogyan is reagált az érintéseire a testem. Nem kellett sok és megérezhettem a nekem nyomódó bizonyítékát, hogy kíván engem és vágyik rám. Tudtam mit akar elérni és megrémültem tőle.
- Sam, eressz el. Kérlek! - Könyörögtem most már és eleredtek a könnyeim is. Ekkor végre eleresztett, de láttam a vággyal szinte keresztülnyársal, ami a tekintetéből süt felém. - Menj el Sam. Kérlek. - Mondtam még mindig sírva. Először nem mozdult, majd felkapva a táskáját kiugrott az ablakomon köszönés nélkül. Nem néztem utána, csak összekuporodtam az ágyamon és hagytam, hogy rázzon a zokogás. Úgy éreztem, hogy menten kettészakadok, ha továbbra is La Pushban maradok. Egy részem egyre jobban vágyik Samre, míg a másik Edward nélkül képtelen élni. Edward, muszáj lesz elmondani neki! A telefonomat kerestem elő, majd tárcsáztam a számát. Az első csöngés után felvette. - Kérlek... gyere értem. Én... Sam... oh, úgy sajnálom... Kérlek... nem akarok itt maradni. - Nem bírtam elmondani neki a dolgot a rám törő sírástól.
