tartalomjegyzék szereplők képek

FIGYELEM! Megnyitottam új, összegző blogomat, a Deana alkotásait,
ahol rendszerezve megtalálod az Equinoxon kívüli összes többi írásomat!

2011. október 2., vasárnap

Negyedik díjam & Infók!

Negyedik Díjam!
  
Nos, kaptam egy újabb díjat, a Bétámtól! Köszönöm még egyszer Angelgirl-nek! <333

Íme, a szabályok:
1. Tedd ki a logót a blogodra!
2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogját)!
3. Írj magadról 5 dolgot!
4. Add tovább 5 írónak (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy meglepetés várja őket nálad!

1.) Megtörtént! ;)

2.)  AngelGirl <3 Nagyon nagyon köszönöm neked! ^^ http://sabinaelete.blogspot.com

3.) 5 titkos infók rólam :)

- Jelenleg 3. vagyis utolsó éves egyetemista vagyok és még hezitálok, hogy Pénzügy vagy Számvitel felé orientálódjam a szakválasztáskor.
- Az egyetem mellett webdizájner tanfolyamra is járok, ahol megtanítanak honlapokat készíteni a semmiből. :)
- Team Damon vagyok, ha a Vampire Diariesről van szó! ^^
- Jelenleg a blogírás mellett rendszeresen szerepjátszom rengeteg helyen és vagy 3-4 szerepjátékos oldalam is van már.
- Szabadidőmben gyakran készítek fórumdizájnokat (általában Invisionfree-re), grafikákat és dohtml kódokat, és a legújabb hobbim egy fél hete a videó szerkesztés.
(Bár ezt még tanulgatom és ismerkedem a Sony Vegassal.)

4.) Sok szeretettel küldöm e díjat a következőknek: 

Nora17 - http://szerelemazeneben.blogspot.com/
Klaudia - http://mindorokke-bellaesedward.blogspot.com/
Thara- http://red-moonlight-twilight-fanfic.blogspot.com/

5.) Megtörtént!

És most egy kis más...

Hamarosan felkerül a következő, 13. fejezet. Sajnos a népszámlálói munkám el fog húzódni november 8-ig, szóval nem tudom mikor teszem fel a frisset. Valószínű, hogy nyolcadika után lesz várható a dolog, ha októberben nem lesz hozzá lelkierőm az egyetem és a munka mellett. Előre is köszönöm a megértéseteket!

Deana

2011. szeptember 23., péntek

Ajánló: Szerepjátékos Fórum

Ajánlom, mert szeretem!

Kedves olvasó közönségem!

Nemrégiben egy szerepjátékos fórumot indítottam. Két ismert és közkedvelt sorozat (Vampire Diaries & True Blood) alapján, egyedi ötlettől fellelkesülve megszületett a THE VAMPIRE BLOOD nevű fórum. Aki szereti ezen sorozatokat, szereplőiket vagy csak egy vámpíros fórumon játszana, nézzen be hozzánk és regisztráljon! Mindenkit sok szeretettel várunk!
Deana

U.I.: Nagy szükségünk lenne KLAUS, DAMON és STEFAN SALVATORÉ-ra. Ha épp ők a kedvenceid, mindenképpen látogass meg minket! ;)



2011. szeptember 10., szombat

Béta megtalálva!

Bétámat megleltem!

Kedves olvasó közönségem!

Ma végre segítő társam akadt az írásban és cenzúrázásban. AngelGirl volt olyan lelkes, hogy e feladat betöltésére jelentkezett. Ez úton is köszönöm neki még egyszer a jelentkezést és ma (ha végre hazajutok az egyetemről) msn-en várom. ;)
Deana

2011. szeptember 9., péntek

12. fejezet

Felraktam a tizenkettedik fejezetet, ezúttal ismét Sarah szemszögéből láthatjátok mi történik. Olvasás közben most EZT hallgassátok, mert én is így tettem írás közben! ;) Ezennel megszüntetem a  komment határt! Továbbra is várom azokat, akik úgy érzik elmondanák a történettel kapcsolatosan a véleményüket. Ám nem kötelező dolog ez, csupán segít nekem, hogy ne menjen el a kedvem attól, hogy írjak. Mert bár nem a kommentek miatt írok, sokszor a hiányuk miatt nem érzem jónak a történetemet. És amilyen kis önbizalom hiányos tudok lenni időnként, sajna emiatt ihletadó múzsám is magamra hagy. Segítsétek a véleményetekkel az írást, ha már elolvassátok mondjátok el azt is, mit gondoltok róla!
Deana
 12. FEJEZET
A harmadik kerék
(Sarah szemszögéből)
  
Arra ébredtem, hogy valaki lágy és meleg érintését érzem az arcomon és a számon?! Nehezen nyitottam ki a szemeimet, először a fókuszt sem találtam. Lassan aztán kitisztult a kép, ahogy kitörölgettem szemeimből a beleragadt csipákat. Estefelé járhatott az idő, mert igencsak sötét volt már. A szobámban voltam és ott volt velem Sam is.
- Jó reggelt! - Mosolygott, mire én is még kissé álomittasan visszamosolyogtam. Hirtelen Deja Vu érzés fogott el. Mintha visszatekertük volna az időt és négy évvel ezelőtt lenne, amikor még minden rendben volt és a legjobb - immáron nagyobb darab - barátommal voltam a szobámban. - Ébresztő, el fogunk késni. - Mondta, de valahogy nem akaródzott abból a jóleső melegségből kikászálódni, amit jelenleg az ágyam jelentett.
- Csak még öt percet! - Kérleltem, a kispárnámat a fejemre rakva.

- Felőlem, de a bácsikádnak te magyarázod meg, hogy miért nem jöttünk hamarabb. Az egész falu rád vár! - Mondta, mire megdöbbentem.
- Mindenki ott lesz? - Kérdeztem lesokkolva. Nem számítottam rá, hogy ennyien lesznek. Azt hittem, hogy pár régi barátom meg a családjuk vagy tudom is én. De, hogy mindenki azt ünnepli, hogy visszaköltöztem? Ajjaj! Ezek azt hiszik, hogy véglegesen... Ez nem lesz jó így. Hiszen ez csak átmeneti állapot, igaz? Edward megígérte, hogy így lesz! Kétségbeesett arccal bámultam vérfarkas barátomra, aki nagyot nyújtózva felkelt, majd a cipőjét kezdte keresni. Vagy nem vette észre, hogy mi van az arcomra írva, vagy diszkréten figyelmen kívül hagyta. Mindegy melyik eset áll fent, hálás vagyok neki érte.

Már el is felejtettem, hogy milyen jó, ha van az embernek egy legjobb barátja. Olyan igazi barát, nem valami érdekbarát vagy holmi haver, mint Forksban. La Push egy teljesen más világ, itt a barátságok is másról szólnak, örök érvényűek. Ettől a felismeréstől kissé megnyugodva kezdtem én is a cipőmet húzni.
- Eph bácsi már elment? - Kérdeztem, a telefonomat az övtáskámba téve. Hátha hívni akar majd Edward... Gondoltam reménykedve. Már most hiányzik, pedig csak néhány órája váltunk el. Hogyan fogok kibírni egy egész hetet nélküle, amíg újra vele alhatom? Erre sajnos nem tudtam a választ. De igyekeztem arra gondolni, hogy legalább az iskolában láthatom minden nap. Így most inkább az ünneplésre próbáltam meg koncentrálni. Sam bólintott, majd megválaszolta a kérdésemet.
- Mondom, hogy csak rád várnak! Késő van, de olyan fáradt voltál. Nem volt szívem felkelteni előbb. - Indokolta meg a dolgot, majd lefelé indult a lépcsőn.

Én még egy cipzáros pulcsit magamhoz vettem a biztonság kedvéért, de csak elsőre tűnt hidegnek az idő, talán Sam tűzforró testéhez képest valóban hideg is volt. De összességében kellemes, esőmentes időnek néztünk elébe. A partra érve aztán elakadt a szavam. Mindenhol bambuszfáklyák égtek és pokrócokon családok ültek beszélgetve és nevetgélve. A part közepén pedig egy hatalmas tűzrakás égett, aminél mindenféle finomságokat lehetett sütögetni. A régi barátaim mind sorban álltak a tűz körül és nyársra húzott virsliket, szalonnát és pillecukrot sütögettek éppen. Amikor megláttak, lelkesen integettek. A néhai bandából a legfiatalabb lány, Jasmin, a Clearwater ikrek egyike szaladt elém.
- Sarah! – Ölelt meg lelkendezve. – Úgy örülök, hogy újra itt vagy. – Mondta. Ezután Sammel és Jasminnel hármasban sétáltunk oda a többiekhez. Mindenki lelkesen üdvözölte a visszatértünket La Pushba. Egyenlőre nem tudtam, hogy mit is kezdhetnék ezzel a helyzettel. Számomra ez a kialakult helyzet ideiglenes és nem végleges állapot.

Nem tudtam volna Edward nélkül elképzelni az életemet, vagy akár csak egyetlen napomat. Tudom, hogy nem értik meg a többiek ezt; de ő jelenti számomra a mindenséget. Eph bácsi egyenlőre úgy tűnt, a La Pushba való költözésünkkel egy időben elfogadta a dolgot. Vagy legalábbis nem forszírozta és ezért végtelenül hálás voltam neki. Sam egy hatalmas pokróchoz vezetett, ahol a Clearwater ikrek másik fele, Taylor ült és lelkesen falatozva beszélgetett Aaron Collins-szal. Taylor és Jasmin még csak 14 évesek, ezzel a legfiatalabbak a csapatban. Sam róluk is mesélt. Nagyapjuk, a mindig bohó Seth Clearwater a néhai, nagyapámhoz tartozó falka oszlopos tagja volt. Tehát az ikrek is hordozzák magukban a farkas gént. Én legalábbis így gondolok rá. Hiszen a farkasok nem voltak valódi, gyilkos vérfarkasok. Nem gyilkoltak - kivéve a vámpírokat - és az embereket éppen hogy megvédeni akarták, nem pedig bántani.

A tábortűz mellett összegyűlve az aggastyán korú Sam Uley és a régi két falka még élő tagjai foglaltak helyet és mesélték el a törzsünk eredetének történetét és a szellemharcosok legendáját. Most már egészen másként tekintettem ezekre a „mesékre”, mint régen. Akkoriban, amikor még apu mesélte lefekvéskor csupán izgalmas történeteknek gondoltam őket. Aztán megtörtént a nagyiék halála, majd anya balesete. Utána már nem volt kedvem sem a mesékhez, se máshoz igazából. Bár meglepő vagy nem meglepő módon az olvasásban találtam meg a vigasztalást végül. Egy kósza könnycsepp az emlékek hatására csak kicsordult alattomban. Egy forró kéz törölte le arcomról, végig simítva rajta. Meglepetten néztem fel és Sam-et láttam meg.
- Mi baj van, mond? - Kérdezte tőlem. Egy néma fejrázással próbáltam elhárítani a dolgot. Ám amikor megölelt, csak eltörött nálam a mécses.

- Annyira hiányoznak. - Zokogtam a vállába fúrva könnyes arcomat. Jól esett a meleg, már-már tűzforrónak tetsző ölelése. - És ti is hiányoztatok már nagyon. - Vallottam be. Most, hogy újra itt voltam a rezervátumban rá kellet, hogy döbbenjek az életem ezen része, igen is hiányzott Forksban. Még a fájdalmas emlékek ellenére is. Hiszen ott voltak a régi barátok, akikkel rengeteg kalandban vettem részt egészen anya haláláig. Talán ideje volna elfeledni a sok rosszat és csak a jóra koncentrálni. Gondoltam. Samhez bújva olyan könnyűnek éreztem a dolgokat, szükségem volt az én legjobb barátomra. Forksban nem találtam ilyen igaz és kitartó barátra, mint ő. Ott teljesen máshogy gondolkoznak a fiatalok. Nekik mást jelent a barátság, sokkal felületesebb dolgot, mint ami az indiánokat egymáshoz köti. Ők egy életre kötnek barátságot és hűségesebbek. Kellett levonnom a konklúziót. De mindkét helyen szereztem igaz barátokat. Elég, ha csak Hannára gondolok, azt hiszem.

Hannah Williams volt a legcsendesebb lány, akivel eddigi életem során találkoztam. Mindig mosolygós, mindenkivel kedves lány volt, az iskolaújság szerkesztőinek oszlopos tagja. Ő hasonlított leginkább a La Pushiakhoz mentalitásban azt hiszem. A nagy gondolkozásból ismételten Sam rántott vissza a valóságba.
- Nem akarunk inkább sétálni egyet? - Kérdezte tőlem, majd kezét az enyémbe kulcsolva elindult velem. Nekem fel sem tűnt, hogy a történetek véget értek és most vidáman fogócskázó, beszélgető, nevetgélő embersereg van körülöttem. Nagy nehezen sikerült kiszabadítanom a kezemet az övéből. Noha eddig sosem zavart régebben, ha megfogta. Akkoriban még az volt a természetes. De most? Most már van valakim és e kézfogásnak, az összekulcsolt kezeknek egy mélyebb, bensőségesebb jelentése lett.

- Mi baj van, mond? - Kérdezte tőlem ismét, mire megtorpantam. Majd ugyancsak egy néma fejrázással próbáltam elhárítani a dolgot, majd sebesen szedni kezdtem a lábaimat. Sam pedig lassan, bizonytalanul követett. Nem akartam elveszíteni a frissen visszanyert barátomat. Már pedig, ha igaz az, amit sejtek - hogy Sam jóval többet érez irántam barátságnál, ne adj’ Isten testvéri köteléknél - akkor, ha elutasítom, talán örökre elvesztem. Pedig alig fél napja, hogy ismét az életem aktív részese. És vagyok annyira önző, hogy ne akarjam ismét elveszíteni. Szükségem van rá, hiszen ő a legjobb barátom. Úgy ismer, mint senki más ezen a földön… talán csak Edwardot leszámítva, hiszen vele mindent megosztok. E felismerés ismételten könnyeket csalt a szemembe.

Behunytam a szememet, miközben próbáltam összeszorítani őket, hátha akkor nem csorognak végig arcomon e sós és nedves árulói a bennem tomboló felkavarodott érzéseknek. Szinte észre se vettem, hogy amint becsuktam a szememet megálltam. Csupán csak arra eszméltem, hogy Sam meleg érintését éreztem meg hirtelen az állam alatt. Könnyes pilláimat rá emeltem, ám túl későn jött a felismerés, hogy mire is készül. Már nem tehettem semmit sem ellene.
- Sam, ne… - …csináld! Próbáltam mondani, de ajkait az enyémekre tapasztotta és ezzel belém fojtotta a szót. Így csak gondolatban tudtam tiltakozni tovább a dolog ellen. Én elhiszem, hogy meg akart vigasztalni, de azt meglehetősen rossz módon tette. A létező legrosszabb módon jelen pillanatban.

Hirtelen hasított belém a felismerés, hogy Sam már ki tudja, mióta érez többet pusztán barátságnál irántam. Most már világosan láttam, hogy amitől féltem az maga a valóság. Próbáltam kiszabadulni karjai közül, de ő már farkas volt, így hatalmas erő birtokosa. Semmit sem tehettem ellene, karjai közt mozdulni sem tudtam, nem hogy ellökni magamtól. Ám mindez látható módon kevésnek bizonyult. Ő már farkas volt, én még csak halandó ember. Hiába próbálkoztam hát. Úgy döntöttem, ha passzív módon is, de lázadni fogok a helyzet ellen. Miközben átgondoltam mindazt a sok szép emléket, amit együtt éltünk át, eddig mellkasát ütlegelő karjaimat lazán leengedtem. Nem harcoltam, csak sodródtam az árral. Ezt egy kis idő múlva észrevette és láthatólag bosszantotta a dolog. Ajkai hevesebben kezdtek ostromolni, nem finomkodott tovább.

Valamiféle reakciót próbált talán kiváltani belőlem, nem tudom. Azt viszont igen, hogy az idő előre haladtával a forróság teljesen körülölelt, és már ha akartam, ha nem mindenhol őt éreztem. És ekkor agyamtól függetlenítették magukat ajkaim és visszacsókoltak. Épp olyan hévvel, mint amilyennel Sam igyekezett a hőn áhított válaszát kicsikarni belőlem. Nem értettem magamat. Én Edwardot szeretem! Gondoltam dühösen és próbáltam ellökni a fiút magamtól. De őt is szereted… Jött a konok válasz valahonnan mélyről, talán a lelkem legmélyéről. Sam eközben végre észrevette, hogy szabadulni próbálok és eleresztett.
- Ez… meg… mi… volt? - Kérdeztem tőle még mindig kapkodva a levegő után. Nem igazán sikerült megnyugodnom attól, hogy elengedett. Felkavarta az érzéseimet, ha akartam, ha nem.

2011. augusztus 23., kedd

Csúszás


Csúszás
(nyaralás bokros teendők miatt zárva)



Sziasztok! Restellem a dolgot, mert összegyűlt a következő fejezethez az 5 vélemény. Ám mégsem tudom nektek felrakni a következőt. Az ok igencsak egyszerű. Nyaralok vasárnapig, aztán meg a jövő héten a népszámlálós munkámat, az egyetemet és a tanfolyamomat kell intéznem. Szóval jövő hét szombat környékén várható tőlem új rész. Előre is köszönöm a megértést.
Deana

2011. augusztus 22., hétfő

3. Díjam! & Infók!

Harmadik Díjam!
  
Nos, kaptam egy újabb díjat, Köszönöm még egyszer Angelgirl-nek!

Íme, a szabályok:
1. Tedd ki a logót a blogodra!
2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogját)!
3. Írj magadról 5 dolgot!
4. Add tovább 5 írónak (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy meglepetés várja őket nálad!

1.) Megtörtént! ;)

2.)  AngelGirl <3 Nagyon nagyon köszönöm neked! ^^ http://sabinaelete.blogspot.com

3.) 5 titkos infók rólam :)

- mostanában rákaptam a Vámpírnaplókra és a True Bloodra.
- Meyertől a Burkot már legalább 20x olvastam és imádom.
- Tiniként, 14-16 éves korom közt volt rock-korszakom: állandóan Nirvánás cuccokban mászkáltam, csak régi rockot hallgattam, fanatikusan gyűjtöttem mindent róluk.
- A Nirvana a mai napig a kedvenc együttesem.
- Chris Evan a másik kedvenc színészem Jensen Ackles <3 mellett.

4.) Sok szeretettel küldöm e díjat a következőknek: 

Johanna - http://azemlekeksegitenek.blogspot.com/
Arielle - http://arielle-fic.blogspot.com/
Doree17- http://slytherinsorgryffindors.blogspot.com/

5.) Megtörtént!

És most egy kis más...

A mai napon elkészült az új skin, a blog új fejléce és a hirdetésem is hozzá. Az alábbi új kódot kell kirakniuk a társulni kívánó oldalaknak (Bár a régi is él még!):

Kód (új ~ színes):

<a href="http://napejegyenloseg.blogspot.com" target="_blank"><img src="http://i55.tinypic.com/2vw8qbk.jpg" border="0" alt=""></a>

Előnézet (új ~ színes):



Kód (új ~ fekete-fehér):

<a href="http://napejegyenloseg.blogspot.com" target="_blank"><img src="http://i54.tinypic.com/nv8dbr.jpg" border="0" alt=""></a>

Előnézet (új fekete-fehér):




Kód (régi):

<a href="http://napejegyenloseg.blogspot.com" target="_blank"><img src="http://i55.tinypic.com/2e545r7.jpg" border="0" alt=""></a>

Előnézet (régi):




Hamarosan felkerül a következő, 12. fejezet. De csak akkor, ha végre megkapom az 5. hiányzó kommentet a 11. fejezethez!

Deana

2011. június 3., péntek

11. fejezet

Bár még egyetlen kommentár hiányzik a 10. fejezethez, mégis ihletet kapva megírtam a következőt. A vizsgaidőszakom még javában tart, ezért is küldöm el előbb ezt a fejezetet, hogy segítsen túlélni azt az időt, amíg nem fogok tudni a tanulás miatt írni. :( Szóval kitartás, és kommenteljetek bátran!  Addig is felraktam a tizenegyedik fejezetet, ezúttal Sam szemszögéből láthatjátok mi történik. Olvasás közben most EZT hallgassátok, mert én is így tettem írás közben! ;) Ne felejtsétek a komment határ most is 5 komment! Segítsétek a véleményetekkel az írást, ha már elolvassátok mondjátok el azt is, mit gondoltok róla!
Deana
 11. FEJEZET
A bárány a farkasok között
(Samuel szemszögéből)
  
Alig bírtam magammal. Hiszen ma jön haza!  Olyan régen nem láttam már. Nagyon hiányzott. Hiányoztak a beszélgetéseink, a parton a séták, ahogy a Black ház tetejéről a csillagokat bámuljuk vagy épp az, hogy a műhelyben kocsit vagy motort bütykölünk. Négy évvel ezelőttig Sarah Black volt a legjobb barátom. Aztán történt az a baleset Cassandrával, az anyukájával és minden elromlott egy szempillantás alatt. A mindig mosolygós, közvetlen lányból egy magába forduló, kisírt szemű, csendes valaki lett. Még emlékezni sem szeretek arra az időre vagy arra, amit tőlem és La Pushtól távol töltött Forksban. Hiszen ez az otthona! Quileute ő is! Itt a helye. Persze sokkal jobb lenne, ha önként költözne vissza és megint velünk járna suliba. De én már az apró dolgoknak is örülök.

Az az idő, amit mi külön töltöttünk, csak még jobban elmélyítették az érzéseimet iránta. Mert amíg távol volt rádöbbentem, hogy szeretem. És ezt csak megerősítette az, hogy belé vésődtem be, amikor a Swan háznál megláttam a gyűlésen. Most már csak ő körülötte forog minden gondolatom. Furcsa dolog ez a farkaslét. Sokáig nem értettem, hogy miért változott meg Levi vagy Aaron. Aztán, amikor én is átváltoztam minden világossá vált egycsapásra. Vegyes érzésekkel állok ehhez az egészhez. Néha túlságosan is agresszív és mérges tudok lenni. Félek, hogy régi önmagamat elveszítve valami mássá válok. Valami olyanná, ami már koránt sem Samuel Call, hanem valami annál sokkal állatiasabb lény.

Ugyanakkor imádom a farkasléttel járó számtalan előnyt. A futással járó sebesség okozta adrenalin felpörget teljesen, ráadásul beteg sem leszek többé. Meg mondjuk még nem sérültem, de állítólag gyorsan gyógyulunk. Szívesen kipróbálnám, ha végre engednének harcba. De Sarah nagybátyja, Ephraim az Alfa. És ha ő azt mondja, hogy nem, akkor képtelenek vagyunk ellenszegülni a szavának. És ezt szó szerint veheted. Így marad a járőrözés az erdőben, de még csak egy árva őzzel sem futottam össze soha, nemhogy vámpírral. Pedig legszívesebben megkeresném azt a vámpírt, aki magával vitte a ruháit és darabokra szaggatnám, hogy többé ne veszélyeztesse létezésével Saraht, az én Sarahmat. De nem léphetem át a határt, köt a szerződés a Cullenekkel. Egyáltalán minek tértek vissza? Hiszen az átváltozások is miattuk kezdődtek el. Egyáltalán miért ragaszkodik az a vörös hajú pióca annyira Sarahhoz? Nem szeretheti, az képtelenség!

Sarah is egy lesz közülünk, mégpedig ha ilyen sok időt tölt a vérszívók társaságában hamarosan ő is farkassá válik. Hiszen az ő ereiben is az alakváltó indiánok ősi vére folyik. De nem akarom, hogy ő is átváltozzon. Egy lánynak nem kívánom soha ezt az életet. Még, ha egykor Leah Clearwater át is változott... Sarahnak nem kell! Elegen vagyunk, hogy megvédjük magunkat a vérszívókkal szemben. De akkor is félek, hogy ezt nem lehet befolyásolni. És, ha elkezdődik a folyamat, visszafordíthatatlan. Ha pedig farkassá változik, többé még a szagukat sem fogja bírni. Nem értem, ezzel hogy nincsenek tisztában a Cullenek. Emlékszem Aaront milyen nehéz volt a kezdetekben visszafogni. Vajon Sarahnak milyen lesz majd? Igyekeztem nem ezen rágódni, amikor kimentem elé a határhoz. Ő már várt rám, a vörös hajú piócával együtt.

Farkasbőrbe bújva a határig rohantam, majd visszaváltozva egy szál nadrágban dőltem egy közeli fának és vártam meg, amíg elbúcsúzik a vérszívótól. A gyomrom fordult fel a látványtól, amikor megcsókolta Saraht. De uralkodnom kellett magamon, hiszen mindjárt eljön az én időm. Miután Sarah indította a Chevyt és átlépte a határt, boldog mosollyal indultam meg üdvözölni. Karjaimba kaptam és kicsit talán túl lelkesen is megpörgettem a levegőben, miközben megöleltem.
- Sarah! Ezer éve nem láttalak! - Mondtam, belélegezve a hajából áradó erdőt idéző illatát.
- Sam, tegyél le, mert nem kapok levegőt! - Mondta, mire elengedtem és láttam, hogy bár örül nekem, mégis idegesen pillant hátra a vérszívó felé. Amazon látszott, hogy nincs ínyére a dolog, de nem érdekelt túlzottan.

Kocsiba pattantunk, s bár én akartam vezetni, hogy minél előbb La Pushban legyünk, mégis az anyós ülésre vágtam be magamat. Amint útnak indultunk azonnal kérdésekkel kezdtem bombázni.
- És... mit csináljunk, ha hazaértünk? Sétáljunk a parton? Vagy inkább szirtugráshoz van kedved? De nézhetünk valami filmet is, Tay most szerezte meg a legújabb Karib tengeres részt. Mihez van kedved? - Soroltam az ötleteimet, de még koránt sem az összeset.
- Lassabban Sam. - Nevetett Sarah. - Először ki kell takarítani a Black házat, aztán főzni is kellene valamit, mire Eph bácsi megjön. Aztán meg leckém is van. Majd holnap ünnepelünk. Szerintem estére már hulla fáradt leszek... - Hallgatott el, de én nem hagytam annyiban a dolgot. Sokkal jobb ötletem támadt.

- És ahhoz mit szólsz, ha segítenék neked? Akkor lenne egy kis szabadidőd. Egyébként is grill parti lesz este, mert hazaköltöztetek, szóval úgysem úszod meg a dolgot. - Kacsintottam rá mosolyogva. Rám nézett, majd vidáman bólintott.
- Rendben, de készülj, hogy tiéd akkor a munka oroszlánrésze. - Fenyegetett, de nem tudta, hogy én örömmel csinálok vele bármit, csak a közelében lehessek közben. A hazafelé vezető úton találkoztunk pár törzsbelivel, mind lelkesen integettek Sarahnak. A nap további része pedig szorgos munkával telt. A Black ház elhanyagolt volt, négy évnyi kosz és piszok gyűlt össze, mellyel fel kellett vennünk a harcot. Mire kitakarítottunk, a fejünk búbjáig koszosak voltunk mindketten.

De mégis jó kedvem kerekedett, mert rögtönzött mosdószivacs csatába kezdtem, Sarah pedig nevetve folytatta. Amikor Eph bácsi beállított, csurom vizesen, egymást csikizve fetrengtünk a földön a konyhában, amit elvileg épp kitakarítottunk. A pizza, amit előrelátóan rendelt Sarah, már várta a nagybátyját. Az öreg szem forgatva, de hamiskás és mindent tudó mosollyal az arcán vonult be a kanapéra és kapcsolta be a meccset. Mint minden farkas, ő is tudott arról, hogy Sarah a világot jelenti számomra. Kicsit mondjuk féltem tőle, hogy fogja fogadni, de egész jól ment. Legalábbis a gondolatai alapján nem volt semmi kifogása a dolog iránt és szívesebben látott volna Sarah párjaként, mint azt az Edward Cullent. Azonban ő igyekezett elfogadni Sarah döntését. Abban bízott ugyanis, hogy ez csak átmeneti és unokahúga farkassá válásával elrendeződnek a dolgok a helyes mederbe térve megint.

Azonban én nem akartam kivárni a dolgot, csak még a bátorságomat gyűjtögettem, hogy a lány elé állva előadjam neki az érzéseimet. Pár nap együtt, és újra a régi lesz minden. Én legalábbis ebben bíztam. De nem akartam a kapkodással elrontani a dolgot. Tudtam, hogy nagyon kedvel Sarah, hiszen elvileg én voltam a legjobb barátja még nem is olyan rég. Csakhogy azóta ő is változott, ahogy én is. És nem akartam elrontani vele semmit. Ha visszautasítana, abba biztosan belehalok. Így inkább segítettem összetakarítani a kilötykölt vizet neki, majd hazamentem átöltözni. Abban maradtunk, hogy a szobájában találkozunk és együtt megyünk le a partra este. Az ígért, Taylor barátom által megszerzett filmmel egyetemben lassan sétálva indultam a Black házhoz. Még kora délután volt, nem siettem hát. Hagytam neki időt, hogy elkészüljön. A konyhaajtót nyitva hagyta, belépve még beköszöntem Ephraimnak, aztán felsomfordáltam az emeletre.

Kopogás után nyitottam be a szobába. Sarah épp a gépénél ült és a billentyűzeten írt valamit. Kíváncsian mentem oda, hogy mégis mit csinál. Erre meg olyan hirtelen hajtotta le a laptopot, mintha valami titkos és tiltott dolgot csinált volna. Idegesen és zavartan nézett rám.
- Szia... Sam... - Mondta, majd az ágyra ült le és karjait összefonta a mellkasa előtt.
- Izé... hoztam a filmet. - Vakartam meg a tarkómat én is zavarba jőve. - Nem nézzük meg akkor? - Kérdeztem, mire kapcsolt és a dvd-t a kezemből kivéve a lejátszóba rakta. Én a cipőmet lerúgva lábamról az ágyán helyezkedtem el, de alig fértem el rajta. Amióta farkas vagyok, megizmosodtam. Sarah visszafordult, hogy ő is az ágyra feküdjön, aztán csak állt ott karót nyelve.

- Mi van? - Kérdeztem, de nem várt választ kaptam.
- Sam, tudod te, hogy a szteroidok nem tesznek jót neked? Izompacsirta vagy. - Mondta nevetve már a végén. Erre mosolyogva ráztam meg a fejemet.
- Sarah, csak megemberesedtem. Tudom, hogy tudsz a farkasokról. Amióta én is az vagyok, megizmosodtam. - Feleltem, mire elkerekedett a szeme és mellém ült az ágyra.
- Mesélsz róla? - Kérdezte, aminek örömmel tettem eleget. Amikor befejeztem az élménybeszámolót a farkaslétből, Sarah lenyűgözve nézett rám. - Hű, ez tényleg nem semmi. Olyan hülyén érzem magam, mert azt gondoltam régebben, hogy szörnyű dolog farkasnak lenni. - Ismerte be.

- A lényeg, hogy most már másként látod. - Adtam egy puszit a feje búbjára, majd bekapcsoltam a filmet, Sarah pedig a kis ágyon mellém bújt. Egy darabig néztük a filmet, de uralkodnom kellett magamon, hogy ne érjek hozzá közben. Legszívesebben magamhoz húztam volna és szelíd csókot lehelek ajkára, de mégsem tettem. Azonban alig fél óra múlva Sarah elaludt. Nyilván elfáradt a takarításban. Már épp mozdultam volna, hogy óvatosan lekászálódom mellőle és hagyom aludni, amikor hozzám bújt. Hirtelen még levegőt sem mertem venni, csak vártam, hogy mi lesz. De miután kényelmesen a mellkasomra fészkelte fejét, nem mozdult többet, csak édesen szuszogott. Kezemet ekkor mertem csak megmozdítani és simítottam végig a haján, majd karján. Olyan gyönyörű... Hozzá tudnék szokni a helyzethez. Olyan védtelennek tűnt, oly ártatlannak, mint egy ma született bárány. Igen, ismét itt van a bárány a farkasok között...

2011. június 2., csütörtök

Képek

Képek

  
Néhányan már érdeklődtetek afelől, hogy meséljek róla, hogyan is képzeltem el a szereplőket. Így most a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem pár képet a szereplőkről. Van néhány, akit már megismertetek; de olyan is akad, aki majd ezután fog belépni a történetembe.

A FŐSZEREPLŐK:

Sarah Black
Edward Cullen
Sam(uel) Call


MELLÉKSZEREPLŐK:

ALAKVÁLTÓ FARKASOK:


Aaron Collins

Levi Uley

William

Tay(lor) Clearwater

Jasmin Clearwater

Quil Ateara (ifjabb)


NOMÁD VÁMPÍROK:


Jason "Jay"


Gretchen


Hannah

Gil(bert)


Viktória


EMBEREK:


Rhea


Yolanda


Most egy kis más...
Ismét interaktívvá tettem a blogot. Ugyanis szavazhattok arról, hogy a következőkben még kinek a szemszögéből írjak majd. Légy szíves szavazzatok!!!

Már írom a 12. fejezetet, de hétfőn és csütörtökön is vizsgázom, összesen háromból, szóval el vagyok nem kicsit havazva mindennel. Pedig szívem szerint csak ezzel foglalkoznék. :) Egyébként pedig megvárom azt az 5 kommentet! ;) Ha összejön és kész a fejezet, felrakom.
Deana

2011. május 7., szombat

10. fejezet

Először is sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, míg elkészültem vele. De sajnos már vizsgaidőszakom van és sokat kell tanulnom a vizsgáimra. De most végre felraktam a tizedik fejezetet, ezúttal Jasper szemszögéből is megláthatjátok mi történik. Olvasás közben most EZT hallgassátok, mert én is így tettem írás közben! ;) Ne felejtsétek a komment határ most is 5 komment! Segítsétek a véleményetekkel az írást, ha olvassátok mondjátok el azt is, mit gondoltok róla!
Deana
 10. FEJEZET
Amikor minden rosszra fordul
(Jasper szemszögéből)
  
A dolgok a helyükre rázódtak. Edward és Sarah kölcsönösen szerelmet vallottak egymásnak, és végre én sem éreztem azt a fullasztó szerelmes érzelemáradatot Sarah iránt. Megnyugodni látszottak a kedélyek, az élet visszatért a régi kerékvágásba. Épp, mint amikor még Bella velünk volt. Örömmel töltött el, hogy Edwardot újra élőnek és boldognak látom. És ettől az egész család boldog volt, pont mint régen. Nem is értem pontosan miért tette, amit tett. De tény, hogy úgy tűnik Edward legalább olyan önmarcangoló típus, mint jómagam. Ha nem rosszabb... Minden esetre az én lelkiállapotomnak is igencsak jót tett az események pozitív kimenetele. Elég volna csak Alicet megkérdezni róla, arcpirító dolgokat mesélhetne... hogy mostanában mihez jött meg a kedvem. A forksi iskola ugyanolyan, mint volt; majdnem 80 év alatt csupán a berendezéseket modernizálták, a külső váz maradt a régi...

Sosem gondolkoztam arról, hogy miért is szeretek középiskolába járni. De ez a helyzet, bár leginkább ide, Forksba szeretek tanulni járni. Itt nem zavar senkit, ha visszahúzódóak vagyunk vagy csendesek. Rám pedig mindkettő jellemző hatványozottan igaz. Míg kezdetben azért tartottam a két lépés távolságot a többiektől, mert nehezebben kontrolláltam magam a fogadott testvéreimnél, mára ez a szokásommá vált, lényemtől elválaszthatatlan valamivé. Nem is bánom igazából, hogy így alakult. Bár régen élveztem, ha emberek között vagyok és hatni tudok rájuk valamilyen formában... mára ez majdhogynem lényegtelenné vált számomra. Hiszen mindenem megvan, amire csak vágyom: egy szép, nagy család, ahol mindenki nagyon szereti a másikat; és a tökéletes társ, a szerelmem: Alice, aki segített nekem átvészelni a nehéz időket, és akiért nem tudok elég hálás lenni az égnek, a Sorsnak, Istennek vagy hívd, ahogy akarod.

Persze jelenleg Viktória és a furcsa, Seattle-i események megkeserítik ezt az idilli helyzetet. Azonban nem aggódom emiatt különösebben. Mi heten vagyunk, ő meg egyedül. Alice majd látja, ha újból bepróbálkozna és időben megállítjuk, ahogyan eddig is. Legalábbis egészen a mai napig úgy hittük. Azelőtt sosem fordult elő, hogy idegen vámpír merészkedett volna az otthonunkba; de most mégis ez történt. Mélységesen feldühített a dolog mindenkit. A vámpírok a saját territóriumukra igen kényesek, hogy úgy mondjam. A nomádok étkezési tevékenységét sem nézzük jó szemmel, de ez most már egy bizonyos határ átlépése volt. Egy olyan határé, amit csak úgy nem nézhetünk el; erre most lépnünk kell. Főleg azért, mert Sarah és Edward szobájában járt az illető. De ez még a kisebbik baj. Az ennél már több aggodalomra adhat okot, hogy Sarah néhány ruhája eltűnt.

Az illatminta idegen volt, nem Viktóriáé az egyszer biztos. De akkor vajon kicsoda járt nálunk? És ami ennél sokkal sürgetőbb kérdés: kicsoda küldhette? Viktória vagy a Volturi? Egyik eshetőség sem jelent jót senki számára. Azt ugyan kizárták a többiek, hogy egy független, nomád vámpír engedett a kíváncsiságának. Bár véleményem szerint ez is egy eshetőség. Végtére is Sarah illata nagyon is ingerlően hat ránk. Ha nem volna ma akkora önuralmam, biztosan neki estem volna már a találkozásunk első alkalmával. Egy nomád számára őrjítően hathat az illata, ebben egészen biztos voltam. A nomádok életmódját pedig jól ismerem, ösztönök által vezérelt életüket éltem jómagam is igencsak hosszú ideig. Tudok a fejükkel gondolkodni, ami előnyös lehet sok helyzetben... talán most is.

Kész szerencse, hogy Sarah már meggyógyult és az iskolában volt velünk egyetemben. Így az üres házat találta csupán a hívatlan vendég. Hisz Carlisle a kórházban ügyelt, Esme pedig épp Sarah miatt volt bevásárolni. Azonban most tanácskoznunk kellett, hogy mitévők legyünk. Carlisle úgy vélte, a lánynak vissza kellene költöznie La Pushba, a farkasok közé. Mivel hamarosan úgyis egy lesz közülük, ez jó ötletnek tűnt. Csakhogy Edward erről hallani sem akart természetesen, akárcsak a szóban forgó személy. Szavazásra bocsátottuk a dolgot, melybe természetesen Sarahnak is volt beleszólása. Ez azonban nem volt túl jó ötlet, ugyanis így négy-négy szavazattal döntetlenre állt a dolog. Így Carlisle újból tanácskozást hirdetett, ezúttal a Quileute törzs vezetőivel. "Semleges" terepen zajlott a "tárgyalás", a néhai Swan ház melletti tisztáson.

A mi részünkről Edward és én kísértem el Carlislet. A farkasok közül pedig valamennyi falkatag jelen volt. Meglepődve tapasztaltuk, hogy már az ifjak közül is vannak átváltozottak. Levi Uley és a Collins kölyök azt hiszem. A csapatot természetesen Ephraim Black vezette. Sam már túl öreg volt hozzá, akárcsak Seth vagy Jared. Ők maradtak meg a régi falkából, a többiek vagy meghaltak vagy feladták a farkaslétüket. Mint például az idősebb Quil Ateara, aki jelenleg a faluban tartózkodik. Így most összesen öt farkassal találtuk szembe magunkat. A farkasok nem bíztak meg bennünk, így állati alakban érkeztek. Edward volt a tolmácsunk. Éreztem a bizonytalanság és a bizalmatlanság érzését, de a legdominánsabb mégis a harag és az utálat volt mind közül. Igyekeztem nem foglalkozni ezzel, hiszen ősi ellentét a miénk; nem tehet egyikünk sem arról, hogy miféle lényként kell leélnie életét.

A tárgyalást Carlisle kezdte, aki ismertette a tényállást és a mi álláspontunkat.
- Először is köszönöm, hogy idefáradtatok. A tegnapi nap folyamán egy idegen vámpír járt a házunkban. Szerencsére nem talált senkit sem otthon. Viszont elvitte Sarah néhány nálunk maradt ruháját. - Felmordultak egy emberként a farkasok erre a hírre. - És ez már komoly aggodalomra adhat okot. Főleg, hogy fogalmunk sincs, mihez akar kezdeni az illatával és vannak-e társai. Mi megszavaztuk magunk között Sarah biztonságba helyezését, ugyanis ő nem akar La Pushba költözni... - Hallgatott el kissé, mire morajlás futott végig a farkasok között. Éreztem felőlük a hitetlenkedést és a haragot. Sajnos Edward is megerősítette azt, amitől tartottam.


- Nem hisznek nekünk. Azt gondolják, Saraht mi befolyásoltuk... főleg én. - Adta mindenki értésére a fivérem. Tudtuk, hogy csak nagy nehezen fogadták el úgy-ahogy azt, hogy Sarah Edwardot választotta. Többségük a lány átváltozásában és a bevésődésében látta a reményt e tény megváltozására. Azonban Carlisle ismét megszólalt, esélyt sem adva a vitának.
- ... És Sarah szavazatával együtt döntetlen az állás. Ha nem vettük volna figyelembe, hogy ő mit szeretne, a döntésünk 4-3 arányban La Push lenne. - Fejezte be fogadott apám csendesen. Amint elhallgatott, döbbent csend következett. A farkasok meglepődve méregettek minket, de talán most először éreztem felőlük valamiféle pozitív érzelmet irányunkban.
- Azt mondják, akkor Sarah La Pushba fog költözni. - Mondta ki Edward a döntésüket, összeszorított fogakkal. Tisztában voltam vele, hogy ez mennyire fáj neki. Nagyon kiborítja a gondolat, hogy nem láthatja a nap majdnem minden egyes percében.

De ehhez még Sarahnak is volt egy-két szava. Dühösnek éreztem, haragudott talán az egész világra. De a farkasokra és ránk mindenképpen. Szomorú volt, félt is kicsit, és meglepetésemre önutálatot is felfedezni véltem az érzései között. Vajon miért? Futott át a kérdés agyamon, majd immáron mindenki rá figyelt, amikor megszólalt.
- Én nem akarok visszaköltözni! Forksban akarok maradni Edwarddal! - Adta elő dühösen a mondandóját, majd könnyekkel a szemében toppantott egy nagyot. Látszott, hogy nem gondolta át rendesen az érvelését, csupán nyafogott, mint egy kisgyerek. Persze még gyerek, hiszen csak tizenhat éves... egy kamaszlány, aki most sokkal sötétebben látja a megóvása miatt hozott döntést. De én tudtam, idővel megbékél majd a helyzettel. Ahogyan a bátyám is. Hiszen ez csak átmeneti állapot, nem fog örökké tartani! - Ha La Pushba költözöm... nem láthatom Edwardékat, ugye? - Tette fel a leginkább fájdalmas kérdést számára.

De nem csupán a hangjából érződött a fájdalom, ezúttal jómagam is ízelítőt kaptam abból, hogy ez mit is jelenthet számára. Nem tudtam elmulasztani az érzéseit, aminek az lett a következménye, hogy néhány perc múlva a földön fekve rángatóztam a - most már fizikailag is jelen lévő - fájdalomtól.
- Vigyétek haza. - Szólt Carlisle, mire négy erős kéz megragadott. Egy hosszú, szőke haj hullott a szemembe és megláttam Rosalie arcát magam felett. Emmettel cipelni kezdtek, miközben próbáltak mozdulatlanul tartani. Amint néhány méterre kerültünk Sarahéktól, máris jobban lettem.
- Eresszetek, már jól vagyok. - Mondtam és próbáltam felállni. Szerencsésre elengedtek és nem kellett erőszakosabbnak lennem. Tudtam, hogy most Sarahnak nagy szüksége van rám. Így innen messzebbről küldtem neki némi meleg, pozitív érzelemáradatot, ami megnyugtathatja.

Lassan sétáltam visszafelé. Szerencsére nem volt, nem estem újra össze. Úgy-ahogy megnyugtattam Saraht. A tanácskozás most már inkább egy dühösen ugató kutyafalkára emlékeztetett. Éreztem a haragot, a félelmet, a bizalmat és a bizonytalanságot felőlük. Itt meg mi a fene folyik? Érdeklődtem Edwardtól.
- A farkasok most szavaznak arról, hogy Sarah átjöhessen hozzánk egyszer-kétszer hetente. Arról persze hallani sem akarnak, hogy esetleg én mehessek La Pushba látogatóba. - Fejezte ki nemtetszését. Én sem értettem, hogy mit kell ezen szavazni. Szigorú felügyelet mellett, hogy Saraht nem hagyjuk egy percre sem magára, megoldhatónak láttam a dolgot. És legalább boldog lenne, mert most éppen minden, csak nem az. Úgy tűnt végre dűlőre jutottak, mert a bátyám ismét megszólalt.

- A hétvégéket nálunk töltheti Sarah, de vasárnap este már La Pushban kell aludnia. - Közölte teljesen érzelemmentes hangon. Pedig éreztem, hogy belül fortyog. Úgy érezte, mintha a szülei mondanák meg, hogy mit tehet meg és mit nem. Ő pedig már 179 éves, szóval érthető dolog, ha zokon veszi a gyermekként kezelést. Ráadásul az is zavarta, hogy a szőrgolyók parancsolgatnak neki, és ez ellen nem igazán tud semmit sem tenni. De még mindig jobban jártunk, mint vártam. Nem hittem volna, hogy beleegyeznek abba, hogy velünk maradjon ezután Sarah. Gyanítottam, hogy ebben is Ephraim keze van. Sarah nagybátyja volt az Alfa, ráadásul úgy tűnt, nem szeretné boldogtalannak látni egyetlen unokahúgát. Minden esetre ezt jó tudni a későbbiekre nézve. Lehet, hogy még szükségünk lesz a szövetségükre...

2011. április 26., kedd

2. Díjam!

 Második Díjam!
  
Nos, megkaptam a második díjamat, de még most sem hiszem el igazán! Köszönöm még egyszer!



1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!


1.) Nagyon köszönöm AngelGirl-nek! <3 http://sabinaelete.blogspot.com/

2.) Megtörtént! ;)

3.) Hét Halálos Bűnöm: (újabb titkos infók rólam xD)

- A Twilight Saga filmei közül az Alkonyat tetszett eddig legjobban.
- Már rongyosra olvastam a Twilight könyveket
- A Twilight Saga könyvei közül a legjobban az Újholdat és a Napfogyatkozást szeretem.
- Jelenleg másodéves egyetemista vagyok a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, ahol levelezőn végzem a Pénzügy-Számvitel szakot.
- Sorozatbolond vagyok: legújabb kedvencem a Fringe (A Rejtély).
- A Twilight mellet élek-halok a Supernatural-ért.
- Jensen Ackles <3 az álompasi számomra.

4.) Sok szeretettel küldöm e díjat a következőknek: 

5.) Megtörtént!

2011. április 22., péntek

1. Díjam! & Infók

 Első Díjam!
  
Nos, kaptam egy díjat, de még most sem hiszem el igazán! Köszönöm még egyszer!

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogját)!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

1.) Musafan <3 Nagyon nagyon köszönöm neked! ^^ http://twilightfanfic-ms.blogspot.com 

2.) Megtörtént! ;)

3.) Hét Halálos Bűnöm: (titkos infók rólam xD)

- mániákus szerepjátékos és photoshopos vagyok
- Team Jacob vagyok, de régebben Team Edward voltam
- kedvenc fagyim a citromos
- 20 évesen veszítettem el a szüzességemet a születésnapomon. *pirul*
- összesen 10 szerepjátékos oldalon vagyok fent neten aktívan
- Zene nélkül nem tudok létezni!
- Kedvenc filmem: A gladiátor

4.) Sok szeretettel küldöm e díjat a következőknek: 

Nora017 - http://szerelemazeneben.blogspot.com/
Azmira azaz Kahlan Amnell (: - http://forbiddenpleasuresfanfic.blogspot.com
Thara - http://szeress-by-thara.blogspot.com/
Brixi- http://rubin-smaragd.blogspot.com/

5.) Megtörtént!

És most egy kis más...
Hamarosan felkerül a 10. fejezet, Bocsánat, hogy bár összejött a kért komment mennyiség, de mégsem készültem el vele. Egész héten bolondok háza volt, húsvégi házisárkány takarítási veszély állt fent. Anyumra minden éveben rájön a takaríthatnék és ha ehhez hozzátesszük, hogy igazi maximalista, képzelhetitek mennyi időm és energiám volt megírni az új részt nektek. Igyekszem mielőbb megírni, húsvét hétfőre ha minden jól megy. Előre is köszi a megértést és türelmet.

Deana

2011. április 16., szombat

Eredményhirdetés


 Eredményhirdetés
  
Nos, ma lejárt a szavazás, melyet azzal kapcsolatban hirdettem meg, hogy kinek a szemszögéből szeretnétek olvasni a következő fejezeteket. Azt kell, hogy mondjam elsöprő többséggel (7 szavazattal ^^) választottátok Jasper Halet. Így a következő fejezetek egyikét az ő szemszögéből fogom bemutatni! Ha lemaradtál volna a szavazásról, ne keseredj el, a szavazást újraindítom a közeljövőben! ;)

Deana

9. fejezet

Felraktam a kilencedik fejezetet, ezúttal Edward és Sarah szemszögéből is megláthatjátok mi történik. Olvasás közben most EZT hallgassátok, mert én is így tettem írás közben! ;) Nagyon boldoggá tettetek ezzel a 6 hozzászólással!!! Köszönöm mindnyájatoknak! Ne felejtsétek a komment határ most is 5 komment! Segítsétek a véleményetekkel az írást, ha olvassátok mondjátok el azt is, mit gondoltok róla!

U.I.: Ha valakit érdekel, hogy pontosan hogyan is képzeltem el a csókjelenetet (igen, ilyen is van benne ;) ), az ITT megnézheti. Valahogyan hasonlóan zajlott le a dolog.
Deana
 9. FEJEZET
Egy majdnem... talán
(Sarah szemszögéből)
  
Nem figyeltem a napok múlását, teljesen magamba zuhantam. Már meggyógyulni sem akartam. Hiszen minek? Hogy utána haza költözzek és farkasként éljek tovább Edward nélkül? Nem, nem tudtam elképzelni egy olyan életet, amelyben a látványa nélkül kelljen léteznem. Hogy csak az iskolában vethessek rá egy-egy lopott pillantást?! A szívem szorult össze arra a gondolatra, hogy az választ el tőle, amivé válni fogok. Gyűlöltem azt, hogy indián vér folyik az ereimben. Nem akartam farkassá válni, egyszerű halandó ember akartam maradni. De jól tudtam, ha igaz, amit mondtak a nagybátyámék a konyhánkban... nincs választásom. Előbb-utóbb én is farkasbőrbe fogok bújni. Legszívesebben üvöltöttem volna, toporzékolva. De mit segítene ez rajtam? Semmit. Ezt én is jól tudtam. Pusztán annyit tehetek, hogy meggyógyulva búcsút intek a Culleneknek és a szerelmemnek.

A letargiám idővel egyre súlyosbodott, már az evéshez sem éreztem erőt. Aztán megváltoztak a dolgok: állandó látogatóm és beszélgetőpartnerem lett Jasper. Személyében még egy igaz barátra szert tettem, legalább annyira megszerettem, mint Alicet. Amikor vele voltam úgy éreztem, enyhíti a fájdalmamat a jelenléte. Segített elterelni a figyelmemet a Cullenekről szóló történeteivel és ezért hálás voltam neki. De azt a fájdalmat, amit éreztem nem tudta teljesen megszüntetni, csupán tompítani. A tudat, hogy Edward miattam marad távol a családjától és, ha otthon van, akkor is kerül - ez mélységesen fájt. Nem tudtam, nem akartam elrejteni, hogy mit érzek. Felesleges lenne megpróbálnom megjátszani a közömböst, egyszerűen képtelen lennék hazudni magamnak és másoknak.

Minden nap kérdezősködtem Edward felől és Alice készségesen informált. De láttam a szomorúságot barátnőm szemében, ő is sajnálta a történteket. Aztán, amikor egyik nap, amikor már épp kezdtem megszokni a hiányát és a mérhetetlen fájdalmat a mellkasomban - újra felborított mindent. De nem csak ő! Jasper is olyan furán viselkedett velem. Amikor bejött a szobába beszélgetni, még nem gondoltam semmi rosszra. Honnan kellett volna tudnom, hogy ennyire félre fog érteni?! Persze nekem megint Edwardon járt az eszem és azon, hogy még mindig mennyire szeretem. Nyilván megérezte az érzéseimet. Amikor mosolyogva fogadtam, ő is viszonozta és az ágyra ült mellém. Az általa küldött boldogsághullámban megfürödtem és élveztem pár pillanatig a dolgot, elvégre nem mostanában leszek újra boldog. Ebben biztos voltam. Edward nélkül én nem lehetek boldog. A beszélgetésünk során, mintegy közömbösen kérdeztem rá, hogy mit tud róla. De elcsuklott a hangom, a legkritikusabb pillanatban.


Erre bátorítólag megölelt, majd egy hűs csókot nyomott homlokomra. Igazán jól esett, még lázban égő testemnek. Miközben végigsimított arcomon, olyat mondott, amitől menten kiszaladtam volna a világból... természetesen örömömben és nem bánatomban! Hát mégis szeret?! Tudtam, hogy mindenki érzéseit megérzi Jasper, így újból reménykedni kezdtem. Boldogan adtam neki egy puszit az arcára, miközben átöleltem. Nem tudtam eléggé hálás lenni neki azért, amit most mondott nekem az imént. Éreztem, hogy mélyeket szippant a hajam illatából; majd amikor visszahúzódtam volna megcsókolt. Egy könnyed csókot lehet ajkaimra, mire lefagytam. Egyáltalán nem akartam, hogy félreértse a közeledésemet. Hiszen én Edwardot szeretem, ő pedig Alicet. Bár, ezek után már ebben sem vagyok biztos. De mégis, miért csinálta ezt? Nem tudja, hogy Alice itt van a házban? Éppen a levesemet készíti a konyhában. Hogy tehette ezt meg velem? Velünk? 


A következő pillanatban egy félelmetes morgást hallottam meg, és Jasper eltűnt rólam. A földre került, fölötte pedig Edward magasodott; aki morogva és vicsorogva vetette rá magát.
- Edward ne! - Kiáltottam rá, de hasztalannak bizonyult. Egyiküknek sem akartam, hogy emiatt a félreértés miatt Mi más is lehetne? baja essen. De mégis, Edwardot valahogyan jobban féltettem, elvégre ő a szerelmem. Alice is biztosan Jaspert féltené a világon mindennél jobban! Jasper, mintha csak feladná a dolgot nem rontott rá, csupán védekezően tartotta fel karjait maga elé. Edwardnak viszont teljesen elment az esze. Áthajította az imént bevágott ajtón Jaspert, ami betört és átesett rajta, ő pedig utána vetette magát. Bár tudom, hogy ezzel igazából nem árthatott neki, mégis aggódtam. Edward most először tűnt veszélyesnek, igazán vámpírnak. Szemei éjfeketévé váltak, arcán gyilkos vicsor. Nem is mertem kimenni a szobából, nehogy engem meglátva nekem is nekem essen. Sosem hittem volna, hogy eljön ez a pillanat és félni fogok tőle. De most, hogy így láttam be kell valljam, picit féltem tőle.

Amíg kintről a harc hangjai szűrődtek be, fel alá kezdtem járkálni idegesen, kezeimet tördelve. Legszívesebben felpofoztam volna Edwardot, hogy milyen gyerekesen viselkedik. Hamarosan elhaltak a hangok, csak Alicet hallottam, amint épp lehordja fivérét. Az ajtóban toporogtam, majd az ajtó melletti falnak dőlve vártam, hogy felérjen. Oldalra kaptam a fejemet, amint hozzám lépett. Olyan bűnbánó és ártatlan fejet vágott, mintha nem az imént akarta volna megölni a bátyját, csupán egy vázát tört el.  Már éppen visszafordult, amitől teljesen felhúztam magamat. Most tényleg itt akar hagyni? Újból elmenekülne? Ráadásul csak magával törődik, és az ÉN érzéseimmel mi lesz? Én vele akarok örökre maradni. Azt akarom, hogy itt maradjon!
-  Nem akarom, hogy elmenj! - Sütöttem le a szememet. Csak kimondtam, nem is volt olyan nehéz! - Maradj velem, kérlek! - Suttogtam  a végére.

Hűvös kezével felemelte államat és belenéztem hipnotikus szemeibe.
- Tudod jól, hogy ez nem lehetséges. Sarah, ez úgysem működne, ahogy a nagymamáddal sem működött. Sajnálom! - Engedett el. A kavargó, folyékony arany, megtette a hatását. Még gondolkodni is elfelejtettem tőle. Lassan tértem csak magamhoz és ébredtem rá arra, amit az imént mondott. Teljesen feldühített amit mondott, belülről csak úgy rázott az elfojtott sírás és düh. Nem játszott tisztességesen, ez most nem volt fair.
- És  mi lesz VELEM? Az nem érdekel, hogy én mit érzek? Hogy újra összetöröd a szívemet, ahogy a nagyiét? Edward az Istenért, én SZERETLEK! - Kiáltottam, végső elkeseredésemben, miközben megragadtam az ingét.
- Sarah, sajnálom. Felejts el. - Tolt el magától.
- ÉN NEM A NAGYMAMÁM VAGYOK! - Üvöltöttem az arcába, majd tehetetlennek érzett dühömben odasóztam neki egyet a jobb kezemmel.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem mindezt. Hiszen mit árthatok én neki? Jobban belegondolva csak az én kezem fog eltörni márvány kemény bőrétől. De nem hiába volt vámpír. Azonnal elkapta a kezemet a csuklómnál. Ez mérhetetlenül feldühített, és a ballal is megpróbáltam odasózni neki. Azt is lefogta, most már a falnak nyomva őket és egész testemet. Meg sem tudtam őket mozdítani. Szemeim villámokat szórtak, de tehetetlen voltam. Hosszú, óráknak tűnő másodpercekig néztünk egymás szemébe. Most is a folyékony arany körülölelt, aztán nem tudom mi ütött belém. Megcsókoltam. Szenvedélyesen, mindent elfeledve magam körül. Edward pedig visszacsókolt szinte azonnal. Ajkai olyan tökéletesen simultak az enyémekhez, édes illatát belélegeztem és még többet akartam belőle kapni. Kezei a kezeimbe kulcsolódtak és összesimulva csókoltuk egymást ki tudja mennyi ideig. Végül eleresztette kezemet, s már testemet sem szegezte a falnak. Ehelyett minden eddiginél közelebb húzott magához; a tarkómat és a hajamat simogatva egyik kezével, míg a másikkal a derekamat ölelve. És is szorosan magamhoz húztam, testünk immáron teljesen összeért, kezeim a hajába túrtak vadul.

Leírhatatlanul csodálatos érzés volt a csókja, még lélegezni is elfelejtettem tőle, pedig számomra az még szükséges volt. De én mégsem akartam elszakítani tőle ajkaimat egy pillanatra sem. A levegőm pedig idővel vészesen fogyni kezdett. Ám mielőtt elájulhattam volna az oxigénhiány miatt, eltávolodott tőlem. Nagyokat lélegeztünk mindketten, mely segített kicsit lecsillapodni. Arca még mindig centiméterekre volt az enyémtől. Az illatától még mindig megrészegülten néztem arcát, tökéletesen ívelt ajkait, aranybarna szemeit. Egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy mindazok után, ami történt velünk, amiket mondott most mégis itt vagyok a karjaiban. Arcomat a vállába fúrtam és felzokogtam. Ám ez a sírás, amely rázni kezdett nem pusztán a belőlem felszakadó bánat miatt volt, hanem azért, mert boldog voltam, még ha röpke néhány perc erejéig is. Arra számítottam, hogy hamarosan újra itt hagy. Elmenekül előlem vagy az érzései elől. De ő csak ölelt magához, hajamat simogatva és egyetlen mondatot mondott, amelytől én lettem a legboldogabb lány a Földön:
- Sarah Black, én is szeretlek téged! -

(Edward szemszögéből)
  
Újból végiggondoltam a dolgot, ahogy lassan és már szinte emberi tempóban indultam meg Sarahhoz a szobámba. Szégyelltem, hogy ennyire kiakadtam Jasperre. Teljesen igaza volt, egy idióta vagyok, aki még az érzései elől is menekül. Hogyan is gondolhattam azt, hogy ő képes lenne megcsalni Alicet? Nem tehetek róla, de a tudat, hogy valaki más érjen hozzá vagy hogy másé legyen Sarah... Nem, ezt nem tudnám elviselni. Ő az enyém, csakis az enyém lehet! Te jó ég! Tényleg beleszerettem! Pedig megesküdtem Neki, hogy Őt fogom örökké szeretni! És most egy aljas hitszegő lettem, akinek mit sem ér a szava. Aki képes és a saját testvérének ugrik gondolkodás nélkül, csak mert elborítja a zöld köd az agyát. Bűntudatot, dühöt éreztem és mérhetetlen fájdalmat. Hiszen képes voltam egyelten perc alatt elveszíteni a fejemet, megszegni az esküm és bolondot csinálni magamból. Pedig azt hittem eddig, hogy Carlisle után nekem van a legnagyobb önuralmam a családban, hogy én vagyok a z egyik leghiggadtabb. Tévedtem, és mekkorát?! Sarah ezután hogyan is lehetne mellettem biztonságban? Önzőnek éreztem magamat, amiért nem akartam mást, csak vele lenni.

Sarah nem sokára farkassá változik és akkor végleg elveszítem. Utálni fog, még a szagomat sem fogja bírni. A közelébe sem mehetek majd, és az maga lesz a pokol. És mégis, mindezek ellenére szeretem. S ha a bátyámnak igaza van, akkor ő is szeret engem. Legalább annyira, mint Isabella... ha nem jobban. Koncentráltam arra, hogy a gondolatait meghalljam; de ismét csak a sötétséget tapasztaltam. Kizárt a gondolataiból, vagyis még mindig dühös rám. De hogyan is szerethetne engem? Egy szörnyeteget? Nem, az kizárt dolog. Valamit nagyon félreérthetett a fivérem. Talán valaki másba szerelmes és azt érzi! Igen, bizonyára így van. Hiszen az előbb rémítettem halálra azzal, hogy egy vadbarom módjára, szappanoperákba illő féltékenységi jelenetet vágtam le. Meggyanúsítottam a tulajdon testvéremet és anélkül estem neki, hogy meghallgattam volna az indokait. Lehet, hogy Sarah őt szereti és nem engem... Végtelenül fájt már maga a tudat is, hogy ez lehetséges volna.



Az ajtóban megtorpantam. Elbizonytalanodtam és fogalmam sem volt, hogyan is kérhetném a bocsánatát azért, amit tettem vele. Hiszen napok óta szenvedett miattam. Csúnyán elbántam vele. Igazán megérdemelném, hogy elutasítson most. És éppen ettől rettegtem. Ha bevallom az érzéseimet, amikre még magam is csak most ébredtem rá. Nem, azt nem bírnám ki! Akkor inkább már én lököm el magamtól, úgy nem fogok annyira szenvedni! Igen, ezt kell  tennem! Ez a helyes lépés! Aztán elmegyek... talán Denaliba. Tanya biztos nagyon fog örülni nekem, ahogy a többi Denali. Hirtelen kapta rám tekintetét,  ahogy a falat támasztva várta megérkezésemet. Fájdalmasan néztem szemeibe, hiszen rémesen szégyelltem az iménti viselkedésemet. Egyszerűen nem tudtam megszólalni, úgy éreztem egyetlen hang sem jönne ki most torkomon. Megfordultam hát, hogy elmeneküljek. Előle és az érzéseim elől. De nem hagyta ezúttal.


Ahogy megszólalt, majd szinte könyörgőre fogta a dolgot - úgy éreztem, menten megszakad a szívem. Erősnek kell maradnom! Győzködtem magamat. Elé léptem és felemeltem az állát, így szemembe nézett.
- Tudod jól, hogy ez nem lehetséges. Sarah, ez úgysem működne, ahogy a nagymamáddal sem működött. Sajnálom! - Engedtem el. Félő  volt, ha ugyanis továbbra is hozzá érek megcsókolom. Inkább latba vetettem lélegzetelállító pillantásomat, vámpír létemből fakadó képességemmel igyekeztem ellenállását megtörni. Úgy tűnt, sikerrel jártam. Lassan tért csak magához. Azonban arcán a belenyugvás helyett elszántságot láttam.
- És  mi lesz VELEM? Az nem érdekel, hogy én mit érzek? Hogy újra összetöröd a szívemet, ahogy a nagyiét? Edward az Istenért, én SZERETLEK! - Kiáltotta arcomban, ingemet megragadva. Úgy tűnt, kezd kiakadni, muszáj volt megállítanom, mielőtt túlságosan belelovalja magát ebbe az egészbe. Nekünk nincs közös jövőnk!
- Sarah, sajnálom. Felejts el. - Toltam el.
- ÉN NEM A NAGYMAMÁM VAGYOK! - Üvöltötte arcomba, majd legnagyobb megdöbbenésemre a jobbját lendítette ütésre felém.


Valószínűleg nem  gondolt bele abba, hogy ez mit is jelentene a számára, csak a haragja vezérelte. Hiszen simán eltörik a keze. Nekem úgysem árthat ezzel. Akkor meg miért csinálta? De nem hiába voltam vámpír, tökéletes reflexekkel rendelkeztem. Azonnal elkaptam a kezét a csuklójánál, még mielőtt megpofozhatott volna és szilánkosra törik a keze. Ez láthatólag még jobban feldühítette, mert a ballal is bepróbálkozott. Így jobbnak láttam lefogni a kezeit, amíg lenyugszik. A falnak nyomtam őket és egész testemmel oda szegeztem szinte az övét. Meg sem tudott mozdulni. Szemei villámokat szórtak, de tehetetlen volt. Hosszú, óráknak tűnő másodpercekig néztünk egymás szemébe. Legszívesebben megcsókoltam volna, mert olyan gyönyörű volt még így mérgesen is. De azzal az eddigi  összes munkám kárba veszett volna, így csak vággyal telve tekintetébe fúrtam az enyémet. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, de nekem esett ajkaival. Megcsókolt. Szenvedélyesen, mindent elfeledve, mintha az életünk múlna rajta. Én pedig azonnal viszonoztam a csókját, minden ellenállásom porba hullott egyetlen pillanat alatt. Az lemúlt napok kemény munkája mind-mind kárba veszett.

Jaspernek igaza volt. Tényleg szerettem, talán még jobban, mint hittem. Először nagyon óvatosan csókoltam puha, lágy és meleg ajkait, majd egyre hevesebben, birtoklóbban hatoltam be nyelvemmel a szájába teljesen felfedezve magamnak azt. Egy pillanatra elfeledtem, hogy nem ember, hanem vámpír vagyok. Újra azzá az  Edward Anthony Masen-né váltam, aki emberként voltam. A hirtelen rám törő és elsöprő érzés felülírt bennem mindent. Még többet akartam Sarahból kapni. Kezeire kulcsoltam az enyémeket és összesimulva csókoltuk egymást ki tudja mennyi ideig. Végül eleresztettem kezeit, s kissé eltávolodtam a faltól, magamhoz húzva, minden eddig ismert távolságot áthidalva ezzel köztünk. Kezeimmel a puha és selymes haját simogattam és tarkóját, miközben a derekát öleltem. Ő is szorosan magához húzott, testünk immáron teljesen összeért, kezei a hajamban voltak.

Leírhatatlanul csodálatos érzés volt a csókja, szinte le is felejtkeztem miatta arról, hogy hol  és ki vagyok.  De én nem veszthettem el a fejemet vele.  Muszáj volt elengednem, hogy levegőhöz juthasson. Mielőtt elájult volna az oxigénhiány miatt, eltávolodtam tőle. Nagyokat lélegeztünk mindketten, mely segített kicsit lecsillapodni. Arca még mindig centiméterekre volt az enyémtől. Az illatától  szinte megrészegülten néztem arcát, tökéletesen metszett, zöld szemeit. Egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy mindazok után, ami történt velünk, amiket mondott most mégis itt van a karjaimban. Épp nyitottam volna a számat, amikor arcát a vállamba fúrta és hangosan felzokogott. Fogalmam sem volt, hogy miért sír: örömében vagy bánatában. Azt akartam, hogy hagyja abba, borzasztó érzés volt őt így látni. Így csak öleltem magamhoz, haját simogatva és egyetlen mondatot mondtam, amelytől reménykedtem, hogy megnyugszik:
- Sarah Black, én is szeretlek téged! -