Bár még egyetlen kommentár hiányzik a 10. fejezethez, mégis ihletet kapva megírtam a következőt. A vizsgaidőszakom még javában tart, ezért is küldöm el előbb ezt a fejezetet, hogy segítsen túlélni azt az időt, amíg nem fogok tudni a tanulás miatt írni. :( Szóval kitartás, és kommenteljetek bátran! Addig is felraktam a tizenegyedik fejezetet, ezúttal Sam szemszögéből láthatjátok mi történik. Olvasás közben most EZT hallgassátok, mert én is így tettem írás közben! ;) Ne felejtsétek a komment határ most is 5 komment! Segítsétek a véleményetekkel az írást, ha már elolvassátok mondjátok el azt is, mit gondoltok róla!
Deana
11. FEJEZET
A bárány a farkasok között
(Samuel szemszögéből)
Az az idő, amit mi külön töltöttünk, csak még jobban elmélyítették az érzéseimet iránta. Mert amíg távol volt rádöbbentem, hogy szeretem. És ezt csak megerősítette az, hogy belé vésődtem be, amikor a Swan háznál megláttam a gyűlésen. Most már csak ő körülötte forog minden gondolatom. Furcsa dolog ez a farkaslét. Sokáig nem értettem, hogy miért változott meg Levi vagy Aaron. Aztán, amikor én is átváltoztam minden világossá vált egycsapásra. Vegyes érzésekkel állok ehhez az egészhez. Néha túlságosan is agresszív és mérges tudok lenni. Félek, hogy régi önmagamat elveszítve valami mássá válok. Valami olyanná, ami már koránt sem Samuel Call, hanem valami annál sokkal állatiasabb lény.
Ugyanakkor imádom a farkasléttel járó számtalan előnyt. A futással járó sebesség okozta adrenalin felpörget teljesen, ráadásul beteg sem leszek többé. Meg mondjuk még nem sérültem, de állítólag gyorsan gyógyulunk. Szívesen kipróbálnám, ha végre engednének harcba. De Sarah nagybátyja, Ephraim az Alfa. És ha ő azt mondja, hogy nem, akkor képtelenek vagyunk ellenszegülni a szavának. És ezt szó szerint veheted. Így marad a járőrözés az erdőben, de még csak egy árva őzzel sem futottam össze soha, nemhogy vámpírral. Pedig legszívesebben megkeresném azt a vámpírt, aki magával vitte a ruháit és darabokra szaggatnám, hogy többé ne veszélyeztesse létezésével Saraht, az én Sarahmat. De nem léphetem át a határt, köt a szerződés a Cullenekkel. Egyáltalán minek tértek vissza? Hiszen az átváltozások is miattuk kezdődtek el. Egyáltalán miért ragaszkodik az a vörös hajú pióca annyira Sarahhoz? Nem szeretheti, az képtelenség!
Sarah is egy lesz közülünk, mégpedig ha ilyen sok időt tölt a vérszívók társaságában hamarosan ő is farkassá válik. Hiszen az ő ereiben is az alakváltó indiánok ősi vére folyik. De nem akarom, hogy ő is átváltozzon. Egy lánynak nem kívánom soha ezt az életet. Még, ha egykor Leah Clearwater át is változott... Sarahnak nem kell! Elegen vagyunk, hogy megvédjük magunkat a vérszívókkal szemben. De akkor is félek, hogy ezt nem lehet befolyásolni. És, ha elkezdődik a folyamat, visszafordíthatatlan. Ha pedig farkassá változik, többé még a szagukat sem fogja bírni. Nem értem, ezzel hogy nincsenek tisztában a Cullenek. Emlékszem Aaront milyen nehéz volt a kezdetekben visszafogni. Vajon Sarahnak milyen lesz majd? Igyekeztem nem ezen rágódni, amikor kimentem elé a határhoz. Ő már várt rám, a vörös hajú piócával együtt.
Farkasbőrbe bújva a határig rohantam, majd visszaváltozva egy szál nadrágban dőltem egy közeli fának és vártam meg, amíg elbúcsúzik a vérszívótól. A gyomrom fordult fel a látványtól, amikor megcsókolta Saraht. De uralkodnom kellett magamon, hiszen mindjárt eljön az én időm. Miután Sarah indította a Chevyt és átlépte a határt, boldog mosollyal indultam meg üdvözölni. Karjaimba kaptam és kicsit talán túl lelkesen is megpörgettem a levegőben, miközben megöleltem.
- Sarah! Ezer éve nem láttalak! - Mondtam, belélegezve a hajából áradó erdőt idéző illatát.
- Sam, tegyél le, mert nem kapok levegőt! - Mondta, mire elengedtem és láttam, hogy bár örül nekem, mégis idegesen pillant hátra a vérszívó felé. Amazon látszott, hogy nincs ínyére a dolog, de nem érdekelt túlzottan.
Kocsiba pattantunk, s bár én akartam vezetni, hogy minél előbb La Pushban legyünk, mégis az anyós ülésre vágtam be magamat. Amint útnak indultunk azonnal kérdésekkel kezdtem bombázni.
- És... mit csináljunk, ha hazaértünk? Sétáljunk a parton? Vagy inkább szirtugráshoz van kedved? De nézhetünk valami filmet is, Tay most szerezte meg a legújabb Karib tengeres részt. Mihez van kedved? - Soroltam az ötleteimet, de még koránt sem az összeset.
- Lassabban Sam. - Nevetett Sarah. - Először ki kell takarítani a Black házat, aztán főzni is kellene valamit, mire Eph bácsi megjön. Aztán meg leckém is van. Majd holnap ünnepelünk. Szerintem estére már hulla fáradt leszek... - Hallgatott el, de én nem hagytam annyiban a dolgot. Sokkal jobb ötletem támadt.
- És ahhoz mit szólsz, ha segítenék neked? Akkor lenne egy kis szabadidőd. Egyébként is grill parti lesz este, mert hazaköltöztetek, szóval úgysem úszod meg a dolgot. - Kacsintottam rá mosolyogva. Rám nézett, majd vidáman bólintott.
- Rendben, de készülj, hogy tiéd akkor a munka oroszlánrésze. - Fenyegetett, de nem tudta, hogy én örömmel csinálok vele bármit, csak a közelében lehessek közben. A hazafelé vezető úton találkoztunk pár törzsbelivel, mind lelkesen integettek Sarahnak. A nap további része pedig szorgos munkával telt. A Black ház elhanyagolt volt, négy évnyi kosz és piszok gyűlt össze, mellyel fel kellett vennünk a harcot. Mire kitakarítottunk, a fejünk búbjáig koszosak voltunk mindketten.
De mégis jó kedvem kerekedett, mert rögtönzött mosdószivacs csatába kezdtem, Sarah pedig nevetve folytatta. Amikor Eph bácsi beállított, csurom vizesen, egymást csikizve fetrengtünk a földön a konyhában, amit elvileg épp kitakarítottunk. A pizza, amit előrelátóan rendelt Sarah, már várta a nagybátyját. Az öreg szem forgatva, de hamiskás és mindent tudó mosollyal az arcán vonult be a kanapéra és kapcsolta be a meccset. Mint minden farkas, ő is tudott arról, hogy Sarah a világot jelenti számomra. Kicsit mondjuk féltem tőle, hogy fogja fogadni, de egész jól ment. Legalábbis a gondolatai alapján nem volt semmi kifogása a dolog iránt és szívesebben látott volna Sarah párjaként, mint azt az Edward Cullent. Azonban ő igyekezett elfogadni Sarah döntését. Abban bízott ugyanis, hogy ez csak átmeneti és unokahúga farkassá válásával elrendeződnek a dolgok a helyes mederbe térve megint.
Azonban én nem akartam kivárni a dolgot, csak még a bátorságomat gyűjtögettem, hogy a lány elé állva előadjam neki az érzéseimet. Pár nap együtt, és újra a régi lesz minden. Én legalábbis ebben bíztam. De nem akartam a kapkodással elrontani a dolgot. Tudtam, hogy nagyon kedvel Sarah, hiszen elvileg én voltam a legjobb barátja még nem is olyan rég. Csakhogy azóta ő is változott, ahogy én is. És nem akartam elrontani vele semmit. Ha visszautasítana, abba biztosan belehalok. Így inkább segítettem összetakarítani a kilötykölt vizet neki, majd hazamentem átöltözni. Abban maradtunk, hogy a szobájában találkozunk és együtt megyünk le a partra este. Az ígért, Taylor barátom által megszerzett filmmel egyetemben lassan sétálva indultam a Black házhoz. Még kora délután volt, nem siettem hát. Hagytam neki időt, hogy elkészüljön. A konyhaajtót nyitva hagyta, belépve még beköszöntem Ephraimnak, aztán felsomfordáltam az emeletre.
Kopogás után nyitottam be a szobába. Sarah épp a gépénél ült és a billentyűzeten írt valamit. Kíváncsian mentem oda, hogy mégis mit csinál. Erre meg olyan hirtelen hajtotta le a laptopot, mintha valami titkos és tiltott dolgot csinált volna. Idegesen és zavartan nézett rám.
- Szia... Sam... - Mondta, majd az ágyra ült le és karjait összefonta a mellkasa előtt.
- Izé... hoztam a filmet. - Vakartam meg a tarkómat én is zavarba jőve. - Nem nézzük meg akkor? - Kérdeztem, mire kapcsolt és a dvd-t a kezemből kivéve a lejátszóba rakta. Én a cipőmet lerúgva lábamról az ágyán helyezkedtem el, de alig fértem el rajta. Amióta farkas vagyok, megizmosodtam. Sarah visszafordult, hogy ő is az ágyra feküdjön, aztán csak állt ott karót nyelve.
- Mi van? - Kérdeztem, de nem várt választ kaptam.
- Sam, tudod te, hogy a szteroidok nem tesznek jót neked? Izompacsirta vagy. - Mondta nevetve már a végén. Erre mosolyogva ráztam meg a fejemet.
- Sarah, csak megemberesedtem. Tudom, hogy tudsz a farkasokról. Amióta én is az vagyok, megizmosodtam. - Feleltem, mire elkerekedett a szeme és mellém ült az ágyra.
- Mesélsz róla? - Kérdezte, aminek örömmel tettem eleget. Amikor befejeztem az élménybeszámolót a farkaslétből, Sarah lenyűgözve nézett rám. - Hű, ez tényleg nem semmi. Olyan hülyén érzem magam, mert azt gondoltam régebben, hogy szörnyű dolog farkasnak lenni. - Ismerte be.
- A lényeg, hogy most már másként látod. - Adtam egy puszit a feje búbjára, majd bekapcsoltam a filmet, Sarah pedig a kis ágyon mellém bújt. Egy darabig néztük a filmet, de uralkodnom kellett magamon, hogy ne érjek hozzá közben. Legszívesebben magamhoz húztam volna és szelíd csókot lehelek ajkára, de mégsem tettem. Azonban alig fél óra múlva Sarah elaludt. Nyilván elfáradt a takarításban. Már épp mozdultam volna, hogy óvatosan lekászálódom mellőle és hagyom aludni, amikor hozzám bújt. Hirtelen még levegőt sem mertem venni, csak vártam, hogy mi lesz. De miután kényelmesen a mellkasomra fészkelte fejét, nem mozdult többet, csak édesen szuszogott. Kezemet ekkor mertem csak megmozdítani és simítottam végig a haján, majd karján. Olyan gyönyörű... Hozzá tudnék szokni a helyzethez. Olyan védtelennek tűnt, oly ártatlannak, mint egy ma született bárány. Igen, ismét itt van a bárány a farkasok között...
