8. fejezet

Felraktam a nyolcadik fejezetet, ezúttal Jasper szemszögéből láthatjátok mi is történik. Olvasás közben EZT hallgassátok, mert én is így tettem írás közben! ;) Ne felejtsétek a komment határt: 5 komment után fogom feltölteni a következő részt! Ha ennél több összejön,  mondjuk a duplája, akkor két részt fogok felrakni rövid időn belül. Segítsétek a véleményetekkel az írást, ha olvassátok mondjátok el azt is, mit gondoltok róla!

Deana

 8. FEJEZET

A zöld szemű szörny

(Jasper szemszögéből)

  

Már napok óta csak szenvedtem. Sarah pokolinak tűnő fájdalmát nehezen viseltem. Valószínűleg azért érzem felerősítve az érzéseit, mert farkasgének munkálkodnak benne. Csodálom még, hogy nem kezdett átalakulni farkassá ennyi vámpírral egy házban. Amikor Edward megbántva magára hagyta először nem akartam a közelébe menni, mert nekem még erősebben fájtak az érzései. De Alice, az én drága pattogó duracell nyuszim addig rágta a fülemet, amíg bele nem egyeztem. Mert mindenki tudta, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Esme és Carlisle aggódva figyelték a fejleményeket, de nem szóltak bele.  Ahogyan Emmett vagy Rosalie sem. "Elvégre Edward felnőtt ember és tudja, mi a jó neki."  Én ezt egészen másként látom. Edward gyerekesen viselkedett és nemhogy tanult volna a Bellával közös kapcsolatából, most készült újra elkövetni az élete legnagyobb hibáját valakivel, aki még Bellánál is jobban szereti.

 Fogalmam sem volt, hogy honnan ered ez a mérhetetlen és őszinte szerelem Sarah részéről irányába. Már azelőtt szerette, hogy ismerkedni kezdtek volna. Mindehhez elég volt egyetlen pillantást vetnie rá. Ez furcsának tűnt nekem elsőre, - hiszen az emberek nem szoktak ilyen mély érzelmeket táplálni, az inkább ránk, vámpírokra jellemző - de éreztem az érzelmei nemességét és tisztaságát. Azt hiszem ez szerelem volt első látásra. A bátyám pedig semmibe vette az érzéseit, pedig tudtam, hogy mindketten egyformán szenvednek ettől. Tényleg ennyire mazochista volna Edward? Tettem fel magamnak a kérdést, de nem tudtam megválaszolni. Éreztem a vívódását, a fájdalmát. Ugyanakkor a mérhetetlen szerelmet is, amit igyekezett kérlelhetetlenül kiirtani magából eleddig  sikertelenül. Hiába beszéli be magába, hogy nem érez iránta semmit sem... annyira szereti ezt  a lányt, hogy már én is vonzódni kezdtem hozzá.

Ami már csak azért is kellemetlen, mert amikor néhány napja  a Sarah-Edward páros mérhetetlen vágyától felbuzdulva Alice-szel vadul szerelmeskedtem, nem a nevén szólítottam, hanem Sarah-én. Röstellem nagyon a dolgot, nem is értem mi üthetett belém hirtelen. De az első sokk után Alice egyáltalán nem haragudott rám. Sőt! Örült annak, hogy bizonyítékot talált arra, hogy Edward szereti Saraht. Őszintén szólva nem nyugodtam meg attól, hogy nem akasztotta ki a dolog. Néha annyira nem értem a nőket! Miért jó folyton más magánéletébe belefolyni? Abból sosem sül ki semmi jó! Ráadásul az érzelmek túl bonyolultak, minek kell még jobban összekuszálni őket? Azt hiszem jobb lesz mindenkinek, ha óvó szemeimet Alice-re szegezem. Legalább megpróbálom kordában tartani, mielőtt elszalad vele a paci... Alice  ugyanis egyből fellelkesülve terveket kezdett gyártani, hogy hogyan is hozhatnánk össze őket minél előbb.

Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból. Azt meg pláne nem, hogy engem akart ehhez felhasználni. De ő makacs volt és tántoríthatatlan. Azt mondta, idézem: "Így legalább lesz értelme annak, hogy folyton a nevét emlegeted szerelmesen." Azt hiszem mégis megorrolt rám kicsit a történtek miatt. Ami egyértelműen azt fogja eredményezni, hogy ki kell engesztelnem. Bár az is lehet, hogy pontosan tudja ezt és erre apellál. Pedig én tényleg nem tehetek róla. Ha végre bevallaná és elfogadná az érzéseit Edward, nekem is sokkal könnyebb lenne. Úgy indultam el Sarah szobájába, mint valami halálra ítélt a kivégzésére. Edward elvileg vadászni volt, bár Alice megígérte előkeríti. Így illedelmesen kopogtam az ajtaján, mielőtt benyitottam volna rajta.

- Jasper! - Mosolyodott el Sarah, amint meglátott. Én is viszonoztam a mosolyát, majd az ágya szélére ülve közvetlenül mellé a hogyléte felől kezdtem érdeklődni.

- Mond, hogy érzed magadat? - Kérdeztem, de persze ez puszta udvariasság volt részemről. Végül felnevettem és egy kisebb boldogsághullámot küldtem felé.

Pontosan tudtam, éreztem, hogyan is érzi most magát. Örült nekem, és kevésbé éreztem most fájdalmat részéről; bár el nem tűnt teljesen belőle a fájdalom, tompán még jelen volt. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a szerelem, melyet érzett nem csökkent egyáltalán. Ugyanolyan intenzívnek éreztem, mint a legelső alkalommal. Mellé feküdtem az ágyra, betakargattam.

- Megvagyok. - Válaszolta halovány hangon, de még mindig haloványan mosolygott. - Jasper, hallottál róla... róla valamit? - Kérdezte, de elcsuklott közben a hangja. Bátorítólag megöleltem, majd egy csókot nyomtam a homlokára. Tényleg csodálatos illata van... Edward bánhatja, hogy itt hagyta... nekem.

- Vadászik. Sarah, nyugodj meg... hamarabb észhez tér, mint gondolod. Tudod ő is nagyon szeret téged. - Mondtam neki, most az arcán simítva végig. Hmmm... milyen csodálatosan puha és meleg a bőre...

- Tényleg? - Kérdezte elkerekedett szemekkel. - Jajj, úgy szeretlek, Jasper. Köszönöm.- Nyomott egy puszit jéghideg arcomra, miközben átölelt. Éreztem, hogy ekkor visszatért Alice másodmagával. Megtöltötte jellegzetes parfümje az orromat.

Több sem kellett, Sarah közelsége és érzelmei, valamint a szerelmem jellegzetes illata kellően felspannolt ahhoz, hogy eljátsszam  a szerepemet. Na  nem, mintha vámpírként nem tudtam volna elhitetni bármit még a testvéreimmel is. Nagyot szippantottam Sarah hajának jellegzetes és az erdőt idéző illatából, majd  megfürödtem Sarah és Edward szerelmének érzésében. Végül amikor már éppen elhúzódott volna a puszi után, hirtelen lecsapva csókot leheltem ajkaira. Ekkor egyszerre több minden is történt. Éreztem, hogy Sarah megmerevedik karjaim között, és a hátam mögött éles morgás hangzott fel. A következő pillanatban már a földön találtam magamat a fölöttem magasodó, vicsorító Edwarddal.

- Edward, ne! - Sarah felsikoltott, alaposan megijeszthette a látvány.  Bár éreztem, hogy mindkettőnket félti, most mégis Edwarddért remegett. 

Én nem támadtam, csupán védekeztem. De áthajított az ajtón, ami betört és átestem rajta, ő pedig utánam vetette magát. Ezzel persze nem árthatott nekem, de Sarah félelmét még mindig éreztem. Közben gondolatban próbáltam kommunikálni Edwarddal, hogy lenyugtassam. Nem hittem volna, hogy ennyire kiakadsz ettől az ártatlan szájra puszitól. Mégsem volt túl jó ötlet ez Alice részéről, de legalább tudjuk, hogy féltékeny vagy arra amit tettem. Ha tényleg közömbös volnál iránta és nem szeretnéd, miért is érdekelne a dolog? Akkor nem esnél nekem, nem igaz? Edward, térj már észhez! Szereted őt, ahogy ő is szeret téged! Teljesen halálra rémíted most is a viselkedéseddel! Mégis mit gondolsz miért csináltam ezt? Szerinted képes lennék valaha is megcsalni Alice-t? Erről az egészről is TE tehetsz! Ha nem fojtanád el az iránta való érzéseidet, most én sem lennék belé szerelmes! De hiába mondtam a magamét, ő eszét vesztve próbált a torkom közelébe férkőzni.

Szemei koromfeketék voltak, a zöld szemű szörnyeteg teljesen eszét vette. Csoda, hogy nem esett még neki Alicenek vagy Sarahnak is. Vajon minden rendben van vele? Úgy tűnt, szegény halálra van rémülve. Pedig ő nem is tehet semmiről. Gondolataimból Edward szakított ki, aki ledobott a lépcsőn, majd miután legurultam, rám vetette magát. Esélyem sem lett volna ellene, ő volt a leggyorsabb a családban. Azonban elszámította magát. Én voltam a valaha élt egyik legjobb stratéga. Nem hiába lettem igen hamar tiszt a háborúban. Most, hogy ledobott, messzebb tudtam kerülni tőle. Gondolkodás nélkül használtam mindazon tapasztalatomat rajta, amit még Maria vezetése alatt szereztem a vámpírháborúk során. Ez olyasmi, mint a biciklizés, sosem felejted el a régi, jól begyakorolt mozdulatokat. Ráadásul bátyám úgy viselkedik, mint holmi dühös, észét vesztett újszülött. Könnyedén a földre tepertem, leszorítva kezét a háta mögé; miközben nyakát fogtam meg hátulról. Alice mesélte, hogy Volterrában ugyanígy bánt el vele Felix. Hát... kellemetlen... Éreztem, hogy düh, gyűlölet és rettentő harag árad egész lényéből. A gyilkos indulatokról nem is beszélve. Birtokolni akarta Saraht, ahogy Bellát egykor.

Velem pedig végezni akart, kitépni a torkomat vagy még sokkal rosszabbat. Nem tudom. Azt viszont igen, hogy még nem volt önmaga. Ha lenyugszol, majd még megköszönöd nekem... egyszer. Gondoltam, majd minden érzését kiszippantottam belőle. Csupán egyet hagytam meg neki: a Sarah iránt érzett szerelmet. Nagy sokára engedtem el, amikor a lépcső felé fordulva megláttam Alice sajnálkozó bólintását. Tudtam, hogy erre ő sem számított. Nem ezt akarta elérni. Lassan barnulni kezdett Edward írisze, míg végül teljesen aranybarnává nem vált. Ekkor eresztettem el teljesen. Szégyenkezést éreztem felőle, dühöt és fájdalmat. Tudtam, hogy most újra az erdőbe akar menni, és annak a fák látnák a kárát.

- Szerintem fel kellene menned és a bocsánatáért esedezni. - Mondta Alice még mindig az emeleten állva. Bátyám lehajtott fővel indult  meg a lépcső felé. Bátorítólag egy kis pozitív érzelemhullámot küldtem, hogy megerősítse a lelkét. - És utána Jazztól is elnézést kérhetsz. - Tette csípőre a kezét harciasan Alice, amikor mellé ért. - Szorítok nektek. - Suttogta fülébe, hogy Sarah ne hallja, majd pillanatokon belül a karomban termett és a kanapé felé húzott.

- Minden rendben lesz. - Simítottam végig karján. Legalábbis remélem.